3 inch heaven

Már megint egy állat… Most tényleg semmilyen agytorna nem kellett, egyszerűen ez volt posztom alanyának a marketingesek által ráaggatott neve. De nem csak a reklámokban elhangzó tigris, hanem a típust jelölő igencsak hangzatos GTO név is sokat tett azért, hogy a kocsi felhívja magára a figyelmet. GTO, azaz Gran Turismo Omologato. Az olasz elnevezés nem mást jelent, mint hogy a jármű alkalmas GT (Grand Tourer) kategóriában versenyzésre, és a kocsi nevét nem titkoltan a Ferrari 250 GTO-ja "ihlette", ami elég ambiciózus elképzelésekről árulkodik. A gyártó "finoman" arra utalt, hogy nagy teljesítményű élményautó a portékája, és itt a valóságban inkább a teljesítményen, mintsem leheletfinom technikai megoldásokon, vagy a kiváló manőverezhetőségen volt a hangsúly.

Egy „kis” szünet után visszatértem, és mint ígértem, itt az újabb bejegyzés :).

Sokat agyaltam, hogy milyen címet adjak mai posztomnak, de aztán a bejegyzés megírását megelőző anyaggyűjtés során akadtam rá a címre. Ehhez nem kellett ornitológiai szakkönyveket bújni, elég volt letöltenem az Autó Magazin egy régi cikkét, ahol megoldották helyettem a feladatot  Különben is kánikula van, így a „Jégmadár” elnevezés még jól is mutat, bár a jégmadaraknak semmi köze sincs a jéghez, és posztom alanyának sem. Igaz svéd márkájú autó, de tényleges szülőföldje Hollandia. Ennyit az erőltetett allegóriákról… :)

Pusztán formai hasonlóságról beszélhetünk madarunk feje és az autó között, ez viszont valóban fennáll, sőt még a kis madár szín összeállításával egyező autó is létezett. 

De csak átmenetileg... :))  Sajnos az előkészületek miatt már nem jutott időm a félkész bejegyzés befejezésére, de amint visszatérek - ígérem - jön az elmaradt poszt....

Legyetek jók! :)

„Nézd, Jazz! Elegem van a menő klubokból, a menő kocsikból, a menő csajokból. Elegem volt a sok jóból. Téged akarlak!” – mondta a mára kultikus Ford Fairlane kalandjai c. film kalandjai főhőse a filmbeli történet vége felé a szíve választottja titkárnőjének. Mindenkit megnyugtatok, nem váltott témát a blog, csak valami hasonló gondolatmenet zajlott le bennem is, amikor e poszt főhősét először megláttam. Vannak szebb, finomabb, keresettebb darabok, de nekem ez a kocsi tetszett. Bár az autó sokkal inkább a névrokonához, - vagyis akinek szájából az idézett mondat kiszaladt – lehetne társítani, mint az egyébként visszafogott és elegáns titkárnőjéhez. De erről bővebben majd kicsit később …

„A pagoda toronyszerű, többszintes, kőből, téglából vagy fából készült építmény, főként Kelet- és Délkelet-Ázsiában; általában buddhista templom együttes része. A pagoda az ősi indiai sztúpából alakult ki, amely rendszerint egy szent ember vagy király földi maradványai, ill. ereklyéi fölé emelt, kupola alakú emlékmű. (…) A tibeti és nepáli buddhista pagodák palack formájúak; Mianmarban, Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszban viszont a gúla vagy kúp alak a jellemző; a legismertebb pagodatípus Kínában, Koreában és Japánban jött létre. Ez magas torony, melyen az alsó szint formája lépcsőzetesen ismétlődik, felfelé egyenletesen csökkenő arányban. Minthogy a pagodát eredetileg emlékműként emelték, nagyon kevés kihasználható belső tere van.” (forrás: Wikipédia) 

Aki egy kis „autóbuzériával” van megáldva, az a címből sejthette, hogy mi lesz ma soron. Azt hiszem találóbb becenevet nem is találhattak volna irományom főszereplőjének. Nem csak a jellegzetes forma miatt, hanem a műszaki tartalom miatt is, ez az autó valóban egy szentély.

„Mi ez? Narancs. Ez az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.”

Vagyis inkább az enyém. :) Ez a párbeszéd ugrott be, amikor nagy nehezen kézbe vehettem azt a kisautót, ami e poszt megírására ösztökélt.

Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen az első kisautó, amit bemutatok. Az járt az eszemben, hogy semmiképp sem olyan darabnak kellene lennie, mely már más gyűjtőtárs blogján szerepelt. Valami különlegeset szerettem volna antrénak.

Legyen viszonylag kevéssé ismert darab, legyen - főként számomra és talán később másoknak is - kedves darab, bírjon valami többletjelentés-tartammal, és nem utolsó sorban olyan autót formázzon meg, mely mindenki tudatában él. Remélem sikerül legalább részben megcáfolni az „aki sokat markol keveset fog" mondás igazságát... :)

Végül a sors rendezte a fejemben kavargó gondolatok káoszát, ugyanis majdnem egy héttel ezelőtt, amikor kézbe vettem a levelesládámban talált értesítőt, már sejtettem, hogy megkapom azt, ami a fenti kívánalmaknak eleget tesz. 

Így esett hát a választás első posztom alanyára, jöjjön tehát „Az Autó".

Kedves Olvasóm!

E blog létrehozásával különösebb komoly célom nincs, pusztán kedvtelésből kezdem el írását. A blogomon az egyik hobbimba kívánok betekintést nyújtani neked, bemutatni gyűjteményem érdekesebb darabjait, illetve egy "matchbox gyűjtő" kedvtelésével kapcsolatos gondolatait, örömét, bánatát osztanám meg. Persze lehet, hogy néha a kisautó gyűjtéstől idegen vizekre is elevezem, egyelőre bármi lehetséges.:)

A "matchbox gyűjtést" nem véletlenül tettem idézőjelek közé. Ugyanis nem csak matchboxok, hanem más gyártók matchbox méretű kisautói is szereplőivé válhatnak soraimnak. Szenvedélyemet ugyanis - noha a legelején volt ilyen törekvésem - egy ideje nem kívánom nagyon szűk korlátok közé szorítani. Van azonban néhány komolyabb megkötésem, melyet csak néha-néha szegek meg:

A kisautónak a klasszikus matchbox méretnek kell megfelelnie. Ez a méret nagyjából három hüvelyknek (1 hüvelyk = 2,54 cm) felel meg, innét az ilyen méretű fém kisautók angol elnevezése: "3 inch diecast". Ezek után gondolom már nem is kell nagy fantázia ahhoz, hogy kiderüljön, mire utal a blogom elnevezése.

További szabályként szabtam meg, hogy - még akkor is ha ritka darabról van szó - nem vagyok hajlandó a polcomon roncsot látni. Nyilván lesznek nem teljesen makulátlan darabok, de általában inkább az újszerű állapotú darabok gyűjtését tűztem célul. Inkább a minőség, mint a mennyiség... Ez alatt nem feltétlenül a kisautó kidolgozottságát értem, ugyanis nem kis méretarányú modelleket, hanem - főként régebbi - játékautókat gyűjtök. Bár, mint azt talán látni fogod, a határok bizony elmosottak sokszor.

És hogy ezen belül mégis mi a gyűjtői irányvonal? Munkagépek, harci járművek nem szerepelnek érdeklődésem középpontjában. Azt gondolom, hogy gyűjtői ízlésvilágom talán az általam gyűjtött darabokon keresztül jön át leginkább.... Remélem Te is élvezed majd soraim olvasását, és legalább akkora örömöd leled benne, mint én a megírásukat.

Nem is szaporítom tovább a szót, a következő bejegyzésem már készen áll, hogy elolvasd....