„A pagoda toronyszerű, többszintes, kőből, téglából vagy fából készült építmény, főként Kelet- és Délkelet-Ázsiában; általában buddhista templom együttes része. A pagoda az ősi indiai sztúpából alakult ki, amely rendszerint egy szent ember vagy király földi maradványai, ill. ereklyéi fölé emelt, kupola alakú emlékmű. (…) A tibeti és nepáli buddhista pagodák palack formájúak; Mianmarban, Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszban viszont a gúla vagy kúp alak a jellemző; a legismertebb pagodatípus Kínában, Koreában és Japánban jött létre. Ez magas torony, melyen az alsó szint formája lépcsőzetesen ismétlődik, felfelé egyenletesen csökkenő arányban. Minthogy a pagodát eredetileg emlékműként emelték, nagyon kevés kihasználható belső tere van.” (forrás: Wikipédia)
Aki egy kis „autóbuzériával” van megáldva, az a címből sejthette, hogy mi lesz ma soron. Azt hiszem találóbb becenevet nem is találhattak volna irományom főszereplőjének. Nem csak a jellegzetes forma miatt, hanem a műszaki tartalom miatt is, ez az autó valóban egy szentély.
A kocsi formájának létrejöttében két mérnöknek volt igazán jelentős szerepe. Az egyik szereplő Paul Bracq formatervező, a másik a (félig) magyar származású Barényi Béla. Nem szerencsés mindig sztereotípiákban gondolkodni, de ahhoz, hogy egy ilyen karakteres, az ultrakonzervatív formavilágú Mercedesek világában szinte őrültnek, meghökkentőnek tűnő, ugyanakkor mégis elegáns és finom formaterv létrejöjjön, egy francia agyra is szükség volt :). Ha megnézzük a kocsi orrát, mégis ott van a német márkára jellemző hagyománytisztelet, hiszen van kontinuitás a korábbi W189-es roadster, és mai alanyunk, a W113-as orra között (hűtőrács formája, és a jellegzetes, megörökölt Bosch „akvárium” lámpák). Az autó formájának igazán meghatározó karaktert és bevenevet adó, levehető konkáv alakú tető azonban Barényi Béla ötlete és tervei alapján született, mely bár törékenynek és légiesen néz ki, de egy esetleges borulás esetén rendkívül stabil.
A W113-as szériát 1963-ban mutatták be, és számos olyan műszaki elemet tartalmazott, mely akkor rendkívül előremutatónak számított. A tervezők célja egy gyors, könnyű sportautó volt, mely rendkívül kényelmes és biztonságos egyszerre. A kor viszonyai között ez a célkitűzés maximálisan megvalósult.
Az autót hathengeres motorral, kétkörös hidraulikus fékrendszerrel látták el, az első fékek tárcsafékek voltak. A legnagyobb technikai újítás szintén Barényi nevéhez, a biztonsági utascella feltalálójához kötődik: a Pagoda volt az első olyan sportautó, mely biztonsági utascellával rendelkezett. Az autó súlyának csökkentése érdekében a motorháztető, a csomagtartó és az ajtók lemezei alumíniumból voltak. Említésre méltó érdekesség még, hogy ez volt az első Mercedes, amit radiál gumikkal hoztak forgalomba.
Néhány sor erejéig ki kell, hogy térjek arra, hogy ki is volt Barényi Béla. Szégyen és gyalázat, amíg nem kezdtem el e bejegyzéssel foglalkozni, halványan csak annyi derengett, hogy a Mercedesnél alkotó mérnök volt, aki a biztonsági fejlesztésekkel foglalkozott. Amikor egy kedves barátomnak említettem, hogy milyen merényletre készülök itt a blogon, volt szíves felhívni a figyelmemet személye jelentőségére. Tudom, hogy ez egy kisautós blog, de úgy gondolom talán illő ezzel a néhány sorral kitérnem személyére.
Nem túlzás, az autóipar egyik legnagyobb feltaláló zsenije volt. Amikor az életműve után kutakodtam végig lúdbőröztem, egyszerűen döbbenetes mit hagyott maga után. Nap, mint nap használjuk 2500 (!!) találmányának többségét, amikor beülünk egy autóba. Nem túlzás: ő volt a preventív biztonság atyja. A teljesség igénye nélkül néhány találmánya, újítása:
gyűrődési zóna, biztonsági utascella
biztonsági kormányzás teljes rendszere
biztonsági (elhajló) pedálok
töréstesztek bevezetése
biztonsági zár
futómű műanyag szillentjei,
puha műszerfal süllyesztett, rugalmas gombokkal,
könnyen letörő visszapillantók,
ABS,
gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillag,
megerősített ülések, biztonsági fejtámla,
légzsákok, az övfeszítő
süllyesztett ablaktörlő lapátok (gyalogosok védelme érdekében)
Bár egy másik posztnál szerettem volna megemlíteni azt a kevéssé ismert tényt, de ide kívánkozik: benne tisztelhetjük a Bogárhátú atyját is, noha a köztudatban ez nem így él. Márpedig a német bíróság kimondta, ahogy a Volkswagen konstrukciója tőle származott, miután pert indított a Volkswagen ellen és az általa jelképesen kért, 1 márka kártérítés megfizetésére kötelezte a német autógyártót. Persze Ferdinánd Porsche örökösei nem hirdetik büszkén úton-útfélen ezt a „jelentéktelen” tényt, sőt…
Megint egy kissé elfeledett (félig) hazánkfia, aki igazán nincs a köztudatban, pedig illene, hogy ott legyen.
Források:
HVG - Kései_elégtétel_Barényi a_Bogár_feltalálója
HVG - 100 éve született Barényi Béla, a passzív biztonság úttörője
www.veteran-mercedes.hu - Barényi Béla
A W113-as típust hosszú ideig gyártották, az első generációt 1963-tó 1967-ig (230 SL), a másodikat 67-ig (250 SL), az utolsót pedig 1971-ig (280 SL). A három generáció külsejét tekintve szinte azonos volt, azonban a technikai felszereltségük eltérő. Írásom alanya egy 280 SL típusjelzésű, utolsó generációs darab. Legnagyobb eltérés a motor térfogatának (és ezzel a teljesítményének) növekedése volt. Erre is utal típusjelzése: 2800 köbcentis széria.
Ennyi felvezetés után térjünk rá a kis Mercedesre. Nekem a megmintázott autó eleve nagyon tetszett, szerintem gyönyörű. Van valami játékautós az igazi törpe merciben, de ugyanakkor nagyon elegáns. Sajnos a matchbox az első generációs modell (230SL) nyitott változatát formázta csak meg, és – remélem, kövezés nem jár érte – szerintem nem kapták el az autó arányait valami jól. Az autó karakterét meghatározó keménytetős megformálás miatt akadt meg a szemem a kis Sikun anno, és nem sokat haboztam a megvételével (a szerencse úgy hozta, hogy még jó áron is volt).
Ez bizony tisztességes munka. Tisztességes forma, tisztességes mennyiségű anyagból. Németesen. Tipikus Siku kisautó, súlyos darab, az embernek kezébe véve a kisautót az az első gondolata, hogy nem spóroltak az anyaggal, még a hasonló korú matchboxokhoz, majorettekhez képest is ez egy nehéz darab. Az eredeti autó letisztult és finom vonalvezetésű formáját szinte tökéletesen sikerült visszaadnia a németeknek, ami a kor Sikuira ennyire nem is volt jellemző. A kerékjárati ívek szinte tökéletesre sikerültek, és a németek ügyeltek az autó oldalán végigfutó vékony díszlécek odabiggyesztésére is. A valóságban króm ablakkeretek megformálása pedig egyenesen leheletfinom, messziről szinte észre sem vehető részlet. Egyedül az első szélvédő sikeredett pontatlanra, mivel az A oszlop egy nagyon picit előrébb van, és a szélvédő keret egy csöppet vékonyabb a valódi járművön. Ezzel - jobban nem tudom megfogalmazni - valahogy az egész felépítmény finomságából lett valami elvéve a játékautón. De ez már tényleg beteges kekeckedés a részemről, mert ezek nüansznyi eltérések.
A jellegzetes, karakteres orr. Az alváz a tengelynél nem túl elegánsan türemkedik ki. Ablaktörlőt, tükröt ne keressen senki, mondjuk engem különösebben nem zavar a hiányuk.
A játék orr részén a lámpa „felosztására” nem sok figyelmet fordított a Siku, nem mintha a többi korabeli játék pagoda mercinél ez megtörtént volna. Ez a korát is tekintve, nem is elvárás egy ilyen arányú játéknál (bár reményeim szerint egyszer mutatok majd egy olyan kortárs játékautót, melyen a lámpa kidolgozása ugyanilyen technikával művészien valósult meg). Szeretem ezt a régen bevett, de ma már teljesen eltűnőben lévő megoldást, amikor a fém alj anyagából képezik ki a lámpát és a hűtőrácsot, azonban a lámpákat és a hűtőrácsot nem kellett volna így egyben kiönteni, mert így messzebbről nézve egybefolynak. A motorháztetőn lévő Mercedes embléma egy csöppet nagy lett az eredetihez képest, de ez elnézhető, így legalább felülről nézve is tudjuk, hogy egy Mercedes parkolt le az asztalunkra.
Hát, nem ez a legszebben kidolgozott hátsó lámpa és hátsó, amit akár a Sikutól is láttam volna eddig.
A kisautó fenekét egy kicsit összecsapták, a hátsó lámpák csak nagy vonalakban utalnak az eredetire. A nagy Mercedes logó azonban arányos. Vicces, hogy noha hátulra került egy elnagyolt rendszámtábla, de elöl nincs a kisautónak (nem mintha ezen olyan sok dolog múlna :)
Hátul semmi hely sincs, de tessék, csak tessék!
És akkor elértünk a játékautó különlegességéhez. Igaz, nem vagyok „régi motoros a szakmában”, de ilyen megoldással még nem találkoztam e méretarányban: az első ülések háttámlája előre dönthetőek! Ez a valódi modellben is így van, noha hátsó ülésről nem igazán beszélhetünk, legalábbis felnőtt utasok szempontjából biztos nem, legfeljebb néhány koffer fér be hátra az eredetibe. És láss csodát, az arányokat csodásan kijönnek a kis Siku belterében is! Szó sincs arról, hogy - mint a matchbox verzióban - hátra egy teljes értékű ülést applikáltak volna… apróságok ezek, de szeretni valóak egy játék esetén. A műszerfal kidolgozottságáról nem beszélhetünk, de a kormány korrekt (nem pizza :).
Nekem, akinek ez volt az első régi Siku kisautó a gyűjteményében, ezért némi csalódást okozott az ajtók kidolgozása, pontosabban azok működése. Ugyanis, ahogy azt más kisautójuknál is tapasztaltam, az ilyenkor általában használatos merevítőt kispórolta rendszerint a német gyár. Így viszont ellentartás hiányában az autó mozgatásakor az ajtók állandóan ki/be csukódnak, ami ugyan az én tulajdonlásom alatt nem, de egy gyereknél elég sérülékennyé teszi a játékot. Furcsa az is, hogy egy kicsit sötétebb árnyalatot kaptak az ajtók gyárilag a kisautón, ez feltehetően annak köszönhető, hogy nem egy napon fújták le őket a gyárban :).
Összességében mit mondhatok a kisautóról? Azt hogy szép, azt hogy a néhol elspórolt, vagy kissé darabosan, elnagyoltan kidolgozott részletekért más részek szép megvalósításával, és a dönthető ülések extrájával kárpótol a Siku, és ami a legfontosabb: játékhoz mérten méltó módon sikerült visszaadni az eredeti megjelenését, kisugárzását. A kor játékautóihoz mérten, ha nem is győztes befutó, de valahol az élmezőnyben van nálam a kisautó, persze biztos, hogy szubjektív tényezők is befolyásolnak. Tudtommal a típust kemény tetős változatban korai éveiben a Hot Wheels is kiöntötte (magyar nyelvű szakirodalmat itt és itt lehet róla olvasni) és a Corgi is megformálta. A Hot Wheels-féle verzió még inkább a játék kategóriájába esik, de a nagyon eltalált markánsabb vonásokkal egy szerethető, aranyos kisautó, a Corgié azonban (igaz, csak fotók alapján :P) nem nyerte el annyira a tetszésemet. Így megkockáztatható a kijelentés, hogy kategóriáján belül bajnok a kisautó ( - csak összehoztam :))).
További képek lentebb, nagyobb felbontású, kinagyíthatóak pedig itt.
Jó hétvégét és pihenést mindenkinek!
Az orr, amivel nem lehet betelni... :)
Nem is írtam fentebb, de jól állnak neki ezek a régi Siku kerekek.
Klasszikus Siku alváz, nem a részletes kidolgozás miatt szeretem.... :)
Auf Wiedersehen!
