Egy „kis” szünet után visszatértem, és mint ígértem, itt az újabb bejegyzés :).
Sokat agyaltam, hogy milyen címet adjak mai posztomnak, de aztán a bejegyzés megírását megelőző anyaggyűjtés során akadtam rá a címre. Ehhez nem kellett ornitológiai szakkönyveket bújni, elég volt letöltenem az Autó Magazin egy régi cikkét, ahol megoldották helyettem a feladatot Különben is kánikula van, így a „Jégmadár” elnevezés még jól is mutat, bár a jégmadaraknak semmi köze sincs a jéghez, és posztom alanyának sem. Igaz svéd márkájú autó, de tényleges szülőföldje Hollandia. Ennyit az erőltetett allegóriákról… :)
Pusztán formai hasonlóságról beszélhetünk madarunk feje és az autó között, ez viszont valóban fennáll, sőt még a kis madár szín összeállításával egyező autó is létezett.
Ha a fenti, kissé zavaros bevezetésből (fogjuk a hőségre… ) egyből nem derült volna ki (ezen nem lepődöm meg) ma a Volvo 480 ES-ről és annak matchbox másáról fogok értekezni. Mint arról az egyik kommentben adott válaszomban régebben utaltam, terveim között szerepelt néhány gyűjtői körökben „változó” megítélésű kisautó bemutatása. Ez pedig ilyen. Nekem pedig mégis az egyik kedvencem, bár erről az eredeti is tehet, a matchbox kisautó pedig hiánypótló darab, mivel mások – számomra érthetetlen okokból - nem mintázták meg e méretarányban. Egyébként Rájen írt már egy jó kis bejegyzést erről a matchboxról, úgyhogy nem hazai sajtópremier tanúja a nyájas olvasó. De ennek ellenére érdemes még elidőzni egy kicsit alanyunkon. Mielőtt azonban kivesézném a kisautót néhány szó erejéig érdemes kitérni a Volvo 480-asra.
A nyolcvanas évekre másból sem állt a Volvo kínálata, mint „legkockább kockaautókból”, vagyis a klasszikus „végy két, vagy három dobozt – attól függően, hogy szedán, vagy kombi – és passzintsd össze”. De a cég Holland részlegénél már a hetvenes évek legvégén úgy gondolták, hogy itt az ideje megtörni ezt a tendenciát, és mertek nagyot álmodni. Nem titkoltan a cél az volt, hogy a legendás P1800 ES szellemiségét élesszék fel, persze modern formában. Mivel a Volvo ekkoriban híján volt a formabontó formaterveknek, úgy gondolták, hogy majd a híres Bertone stúdiót kérik fel a probléma megoldására. Nos, ennek eredményéből semmi sem lett, mert amikor az olaszok bemutatták Tundra névre keresztelt prototípus formaterveit, a konzervatív márka képviselői hanyatt-homlok menekültek.
Volvo Tundra
Persze mai szemmel nem olyan meghökkentő a leszállított tanulmány, inkább mosolyt fakaszt, hogy az íveknek, vagy bármilyen gömbölyű formának még nyomát sem lehet rajta felfedezni, de ez inkább a kor divatjának tudható be. Nekem mindig a Lada Samara jut eszembe róla, de ha megnézzük jobban a képeket, akkor hamar észre lehet venni, hogy a Bertone stúdió tervei mégiscsak tetszést arattak…. Előbb-utóbb akadt egy hóbortos autógyár valahol francia földön, ahol nem, hogy kiverte volna a biztosítékot a tanulmány, hanem elismerően csettintettek egyet. Na, igen… összenő, ami összetartozik. :) Nem kell különösebb további magyarázat a történet ezen szálához…
Citroen BX
Így aztán a svéd márka saját kézbe vette a formaterv kérdését, és kénytelen volt visszanyúlni saját korábbi tanulmányautóihoz. A legendák szerint a kiindulási alap a gyár alábbi, '83-as tanulmányautója volt.
Volvo LCP2000 (Light Component Prototype), azaz könnyű összetevőkből álló prototipus. Az autó nem is annyira a formaterv miatt volt érdekes, hanem azért, mert a Volvo a kocsi karosszériáján túl a motorját is a lehető legkönnyebbre tervezte, azaz aluminium, magnézium öntvények, és rengeteg műanyag felhasználásával építette. Ez mára nem nagy szám, de 1983-ban még előremutató elképzelés volt. Mégis, a tanulmányautónak a formaterve miatt lett jelentős szerepe, ugyanis ez lett a kiindulási alap. Elmondhatjuk azért, hogy így is messze esett az alma attól a bizonyos fától...
Ezt követően eléggé felgyorsultak az események, és meglepő módon valami egész különleges, korát megelőző forma született.
Vegyük figyelembe, hogy 1985-ben debütált a sajtóban a kocsi. Ehhez képest a forma a kilencvenes évek elején is születhetett volna. A kedvencem a jellegzetes, - valójában nem a legpraktikusabb - nagy üveg csomagtartó ajtó, ami követi a gyönyörű előd megoldását, és a bukólámpák. Persze a kocsi belterébe már inkább belopódzott a korszellem. Igazából ez nem annyira családi autó, mint egy luxus mini kombi, vagy funkcióját tekintve inkább luxus kupé, ugyanis nagy raktérről nem beszélhetünk hátul, inkább a dizájn az, ami igazán eladhatóvá tette az autót. A forma még meghökkentőbb annak ismeretében, hogy az autót az USA piacára szánták eredetileg, azonban ebből a tervből semmi sem lett a dollár árfolyamának kedvezőtlen változása miatt. Az autó forgalomba hozatala így jelentősen csúszott, és végül a vásárlóközönség számára 1987-ben vált elérhetővé, és csakis Európában. Az autó 1995-ig maradt gyártásban, igaz közben néhány változtatáson átesett, bár e változások a megjelenését nem érintették.
.jpg)
Mivel mini luxuskocsinak tervezték, a kis Volvót – a kor viszonyaihoz mérten – telitömték elektronikával, azonban az akkori technológiai hiányosságok miatt ez meghibásodásokhoz vezetett, bár idővel sikerült ezeken javítani. Az autót a Lotus által tervezett futóművel és a Porsche által kezelésbe vett Renault motorokkal hozták forgalomba, melyek a kocsi rendkívül jó menettulajdonságát és kiváló vezetési élményt eredményeztek. 1988-tól már turbós változatban is gyártották. Ja, és ez volt a Volvo első elsőkerék meghajtású személygépkocsija. Végül durván 80.000 darab kigördülését követően álltak le a gyártósorok, és több mint 10 évet, egészen 2006-ig kellett várni az utód felbukkanásáig… Ami ugyancsak nagyon tetszik, - vállalom - igazi sznob vagyok! :) Térjünk is rá blogom igazi témájára, magára a játékra.
Igen, szögezzük le gyorsan, a formát nagyon elkapták a matchboxnál! Ez talán a legnagyobb erénye matchboxunknak. Szerencsére a színek megválasztásával sem estek át a ló túloldalára, igaz ennél konzervatívabb szín összeállítással sem jöhettek volna elő. Bár kétségtelenül elismerésre méltó, hogy az ütközők színe is hűen követi a korai szériák fényezésmentes műanyagjának színét, de ha kinyomtak volna egy sorozatot abban az emblematikus, gyönyörű gyári kékeszöld metál színben…. pfhhúúú…remegő kézzel merném csak kézbe venni.
Nem spórolta le a lökhárítót alatt a hűtőrácsot és a ködlámpákat a matchbox, és ízlésesen oldotta meg a feladatot.
Külön meglepetés volt számomra, hogy lökhárítók fémből vannak, ahogy a kisautó alja is, pedig evidens lett volna szürke műanyagból kiönteni, és a valóságtól sem rugaszkodott volna el a matchbox igazán. Na, de még 1988-at írunk, és ekkor a matchbox még hajlamos volt nehezebb, drágább, de igényesebb megoldásokkal operálni. Igen, ’88-ban jelent meg a matchboxnál a Volvo 480-as, annak ellenére, hogy az alvázon 1987 szerepel. A macau-i csúcskorszak egyik utolsó nagyobb dobása a kisautó, annak sok jegyét, tipikus megoldását magán viseli. Először is jól gurul, rugózik. Ennél és egy másik '88-ban debütáló modellnél jelenik meg az ekkor újdonságnak ható, de sokak által átkozott, „b” oszloppal egyben kiöntött oldalsó ablak megoldás.
A sokak által szidott hátsó lámpák... szerintem rendben van a festésük, mivel a kocsinak sötétített lámpaburái vannak hátul.
Az ekkor még oly’ jellemző kinyitható ajtó azonban elmarad, talán az akkor nagyon menő nagy „üvegfelületek” extrája miatt. Lényegében minden szükséges részlet szerepel a kisautón, nem elnagyoltan, éppen úgy és annyira, hogy ne legyen nagy hiányérzetünk. Tipikus „korjelenség”, hogy az összes létező visszapillantót megjelenítik, az ablaktörlőkről sem feledkeznek meg jelzésérték szintjén. Ja, és a beltér.
A kormány rendben van, de hol a "b" oszlop??
Semmi különös: ízléses, arányos, jó színválasztású, épp annyi, hogy jól essen belesni az ízlésesen sötétített plexi mögé, vagy hogy gyerekfejjel azt képzeljük, tényleg egy Volvo gurul a kezünk alatt. Igen, még meg kell említenem, hogy a kormány az bizony élethű, a küllők az eredeti elrendezését, formáját követik. Mert hogy ekkor még adott erre is a matchbox! Istenem, ilyenkor gondolom úgy, hogy legszívesebben pórázon vezetném körbe a teljes Mattel igazgatóságot, hogy nézzétek, valaha, 25 éve (!!) ilyet is tudtak matchbox név alatt produkálni! Holott – lásd lentebb- nem ez a kisautó a korszak ékköve. Ennyit a hosszas dicséret áriáról, ami lehet, hogy csak azért törhetett fel ilyen töményen belőlem, mert huzamosabb ideje nem szereztem be, vagy vettem kézbe régebbi matchboxokat…
Az a kék tamponnyomás nem sok fantáziára vall, de nem is zavaró igazán.
Akkor most merészkedjünk az árnyékos oldalra is egy kicsit - tökéletes kisautó nincs és nem is volt – mert azért nem véletlen, hogy megosztó darabként aposztrofáltam a kis fehérséget. Ad 1.: matchbox szinten siralmasak az illesztések. (bár sajnos még mindig simán felveszik a kesztyűt sok
A kedvenc részem az igazin is: a hátsó üvegajtó, rajta szimbolikus részletességgel a zsanérok, kilincs, ablaktörlő.
Mögöttem az utódom...
A fenti negatív tulajdonságok ellenére, mi mást tanácsolhatna egy gyűjtő a rajongói oldalról, ha nem ezt: ha nincs esetleg egy igazi Volvo 480-as kedves Olvasóm garázsában, ne legyen rest, kutakodjon a neten/bolhapiacokon és szerezzen be még most egy matchbox verziót, és higgye el nekem, azon túl, hogy a szemnek, tudatalattinak kedves a birtoklása, befektetésnek sem olyan rossz! Néhány év, és a szép állapotúak a vételárukhoz képest is sokat fognak érni. Abba viszont belegondolni is rossz, hogy öt év múlva 30 éves lesz ez a kisautó, holott gyerekkoromban, talán csak egyszer, de emlékszem, találkoztam vele…
Búcsuzásképpen jöjjenek a további képek....
.jpg)
Itt ellenőrizhető a kormány formája... ;)
Egy kicsit viseltes a doboza, de jó érzés, hogy megvan :)
Fénykép alapján nem úgy tűnik, de ez egy fém alj. A '87-es dátum ellenére csak '88-ban került piacra.
Kukucs...
