Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen az első kisautó, amit bemutatok. Az járt az eszemben, hogy semmiképp sem olyan darabnak kellene lennie, mely már más gyűjtőtárs blogján szerepelt. Valami különlegeset szerettem volna antrénak.

Legyen viszonylag kevéssé ismert darab, legyen - főként számomra és talán később másoknak is - kedves darab, bírjon valami többletjelentés-tartammal, és nem utolsó sorban olyan autót formázzon meg, mely mindenki tudatában él. Remélem sikerül legalább részben megcáfolni az „aki sokat markol keveset fog" mondás igazságát... :)

Végül a sors rendezte a fejemben kavargó gondolatok káoszát, ugyanis majdnem egy héttel ezelőtt, amikor kézbe vettem a levelesládámban talált értesítőt, már sejtettem, hogy megkapom azt, ami a fenti kívánalmaknak eleget tesz. 

Így esett hát a választás első posztom alanyára, jöjjön tehát „Az Autó".

Ha kimondom azt, hogy „kettesgolf” mindenkinek beugrik az autó képe. Közel 15-20 év utcaképének meghatározó része volt az egész világon. Ez nem csoda, hiszen durván 6,3 millió darabot gyártottak 1983 és 1992 között belőle. És, hogy a Golf II-es GTi változata miért népszerű egyes körökben még mindig? Elég, ha ezt az idézetet idemásolom: „A kegyetlen brit szaklapok szerint a német autók felsőbbrendűségének eredete egyértelműen meghatározható: szerintük a Golf II GTI minden idők talán legjobb német autója” ( http://totalcar.hu/tesztek/golfgti/). 

Persze én, aki nem vagyok Golf fanatikus, sőt még német autó fanatikus sem, sosem fogok állást foglalni abban a kérdésben, hogy most akkor az I-es, vagy a II-es Golf GTi? Mint ahogy arról sem fogok megmondó emberként kinyilatkozni, hogy melyik a világ legjobb hot hatch-ja. De nem is érdemes tovább elmerülni a GTi-k világában, mert mint jelen irományom folytatásában kiderül, „hamis a baba”.

Hogy valami destruktivitás is legyen hat bekezdés után, ide kell vetnem, hogy  fiatal koromban kifejezetten negatív képsorok is társultak a kocsihoz, - függetlenül attól, hogy GTi, vagy sem - tipikus ezerszer miszlikbe aprított, mókányolt, lefingott „telepi tuning verdaként” is megjelenik a képe. Az biztos, hogy az autó mára a kultikus státuszba lépett. Talán a legnagyobb kincsnek a gyári állapotúak számítanak. Mivel egy ilyen birtoklására per pillanat nincs lehetőségem, marad a kicsinyített "gyári állapotú" mása. 

Egy olyan kisautó hajózott hozzám a nagy óceánon keresztül mely fizimiskája alapján lehetne a matchbox terméke (sőt kéne, hogy az legyen!) , de mégsem az, hanem a másik  akkor még ősi rivális Hot Wheels garázsából gurult ki. (Ez a „rivális” mára a Mattel égisze alatt persze értelmét vesztette lehet, de így hangzatosabb. ;) Ez előre vetíti, hogy gyűjtői szemmel is érdekes az autó. A Hot Wheelsre sosem volt jellemző, hogy európai autókat mintázzon meg nagyobb számban, egészen 1989/90-ig, amikor is gondoltak egyet, és kiöntötték ezzel a Golffal együtt még néhány európai autó kicsiny mását. A nem titkolt szándékuk az volt, hogy ezzel is minél nagyobb szeletet hasítsanak az öreg kontinens piacából. Amennyire én tudom, noha a matchbox régi fénye már kissé kezdett megkopni, és túl volt a "makaúi" csúcskorszakán, a Hot Wheels kísérlete nem teljesen jött össze, de erről– szerintem - nem főszereplőnk tehetett.  Láttam teljes valóságában néhány kisautót ebből a sorból, és hááát… engem nem mind győzött meg, de úgy is fogalmazhatnék, voltak sokkal szebb pillanatai is már a Hot Wheelsnek, a kor matchboxaihoz képest meg kifejezetten gyenge eresztésnek tűnnek. Ezzel szemben mai delikvensünk esetén érezni, hogy amolyan zászlóshajó szerepet szánhattak neki. Kortársaival összevetve kifejezetten igényes, és jó kiállású.

Nézzük végre, hogy is mutat a kisautó:

Nem rossz ugye? Határozottan emlékezteti az embert az eredetire, és nem csak azért mert „kettesgolf” és könnyebben társít az ember (v.ö.: ebben a sorban a Renault 5). Ez első sorban Larry Wood-nak az érdeme, aki a kisautót tervezte. A játékszer arányai is eltaláltak, és az összkép szofisztikált megjelenést sugároz. Távolabbról. Ugyanis a kicsiny más messze nem tökéletes, kezdve azzal, hogy az első szélvédő mérete, dőlése nem lett tökéletes. A kocsi kidolgozottságáról általánosságban azt gondolom, hogy a kor Hot Wheelseihez viszonyítva nagyon jó, és simán elmehetne inkognitóban Matchboxnak is. És ez az a pont, ahol már előre le is lőttem a „poént".

Minimalista orr, de éppen elég. Egy VW embléma még odaférne.

Ez a kisautó ugyanis megjelenését, arányait, kiállását tekintve messze az ugyanezt a GTi-t megformáló kortárs matchbox felett áll (nálam). Ez pedig a két gyártó akkori kisautókra nézve nem túl jellemző jelenség. Mindig az jár a fejemben, hogy ezt az öntőformát a „megszokott rend” szerint a matchboxnak kellett volna legyártania. Persze, nem rugózik (de eszméletlenül jól gurul :)), és nem nyílik a motorház fedél sem. Viszont a kasztni formája olyan, amilyet ebben a méretarányban elvár az ember. A matchboxnál szerintem ez nem jött össze és a majorette modellje is baltával faragottnak tűnik hozzá képest.  A kerekek szerintem nagyon passzolnak hozzá. 

Már-már kubista minimalizmus hátul is...

Az egész kisautó lénye egyszerűen állandóan arra ingerel, hogy kézbe vegyem. Játékról lévén szó, ez egy elég pozitív jellemző. Némi csalódás akkor éri az embert, amikor ez a mozdulat megtörténik. És ezzel el is érkeztünk a legfájóbb ponthoz. Elég furcsa volt már az is, amikor postát bontva a bliszteres kartonját kézbe vettem és elmaradt az a kellemes súly érzet. Ugyanis a kisautónak olyan a súlya, mint egy Kinder tojás játéknak annak okán, hogy a kisautó alváza, az abból kiképzett első ütköző és a hűtőmaszk műanyag. De még a kasztni fém része sem valami nehéz öntvény… Ez a műanyag megoldás számomra meglepetést jelentett, ugyanis bennem az a sztereotípia élt, hogy a régi Hot Wheelsek alja fém. Nem gondoltam ezt másképp ez esetben sem. Hát, kedves Olvasóm, azóta tudom: ez nagyon nem így van. Sőt, a vele hozzám áthajózó 4 másik kortársa közül kettő még műanyag alvázas. 

Hejj, pizzakormány, pizzakormány! ...A fehér dekorcsík, és a VW embléma nem valósághű, de ízléses.

A kisautó szín összeállítása teljesen rendben van, az oldalán lévő fekete csík pedig még élethű is. A felette lévő dekorcsík meg a VW emblémával egyszerűen jól áll neki és kész!…:). A csalfaság azonban éppen itt van. Ez a kis Golf ugyanis nem egy GTi, hanem egy mezei Golf. Ugyanis hiányoznak róla (a matchbox változaton talán túlságosan is kihangsúlyozott) fekete – valóságban műanyag – sárvédő ívek. Ettől aztán inkább egy egyszerű Golfra emlékeztet a kisautó, de gyorsan hozzá is teszem: engem ez egy cseppet sem zavar. Oldalsó tükör és belső tükör nuku, de nálam ez nem beugró egy „vizsgán”. Ablaktörlők azért akadnak, ez mindenképpen pozitív törekvést tükröz a Hot Wheels esetében. A külső tehát némi szimpátiát is hozzáadva majdnem tökéletes.

Na, de mi van a belsővel? Hajj, a pizzakormány, az pizzakormány, valahogy extra idiótán kicsi is, és rossz helyen van… ez van, ezt bizony nagyon összecsapták. Ettől eltekintve teljesen rendben lenne a belső, a bézs szín jó megjelenést kölcsönöz. Akkor is, ha ilyen színű belsővel tudtommal nem sok gyári GTi gördült ki a wolfsburgi szerelőcsarnok kapuján.

Szerintem mindenki tehet egy próbát ezzel a kis járgánnyal, én tiszta szívből ajánlom. Vannak hibái, de kategóriájában szerintem győztes, noha volt két neves és népszerű kis "m" betűs ellenfele.  

Búcsúzóul még néhány kép, jó hétvégét mindenkinek! :)

Ferde nyomással is jól néz ki... 

Nem vitték túlzásba a részleteket itt sem....

Vége..